A szépség mindig is az emberiség egyik legfontosabb és változó fogalma volt. A történelem során számos kultúra és időszak hozott létre saját szépségideálokat, amelyek befolyásolták, hogy mi számít vonzónak és kívánatosnak. Ebben a blogbejegyzésben végigtekintünk a történelem folyamán megismert szépségideálokon, feltárjuk a titkos trükköket, és bemutatjuk, hogyan alkalmazhatjuk ezeket az inspirációkat a természetes bőrápolásban.
Ókor:
Az ókori görög és római kultúrákban a szépségideál alakulása szorosan kapcsolódott az akkori társadalmi normákhoz és az életstílushoz. A szépségideálok megformálásában szerepet játszottak az irodalmi művek, a művészet, valamint a filozófiai és vallási elképzelések is.
Mind a görög, mind a római kultúrában az egészséges, atletikus testalkatot értékelték a legmagasabban. A szobrok és festmények ábrázolásai a szimmetrikus testekre, a kidolgozott izmokra és az egészséges bőrre helyezték a hangsúlyt. Az olimpiai játékok is hozzájárultak az atletikus testalkat népszerűsítéséhez.
A tiszta, ragyogó bőr és a szimmetrikus arcvonások szintén fontosak voltak a szépségideálban. A hölgyek és urak egyaránt igyekeztek megőrizni bőrük egészségét és szépségét. Az olívaolajat használták hidratálónak, a napfényt pedig kerülték, hogy megőrizzék bőrük világosságát.
A görög és római nők gyakran festették szemüket és használtak természetes pigmenteket arcpír készítésére. Különféle színű porokat használtak, és a vörös szín különleges jelentőséggel bírt, mivel azt hitték, hogy elősegíti a fiatalos megjelenést.
A haj gondozása és stílusa is fontos volt a szépségideálban. A nők gyakran hosszú hajat viseltek, melyet különféle fazonokba fésültek vagy fonattak. Az illatszerek és olajok használata is elterjedt volt a haj ápolásában
A gazdagabb rétegek tagjai különösen odafigyeltek a ruhaviseletre és az ékszerekre. A könnyű, lenge ruhák és a finoman kidolgozott ékszerek hangsúlyozták a nőiességet és a férfiasságot.
Az ókori görög kultúrában kifejezetten értékelték az intellektuális szépséget. A műveltség, a beszédkészség és a filozófiai ismeretek szintén részei voltak a teljes szépségképnek.
Ezek az ideálok erőteljesen befolyásolták az ókori görög és római emberek mindennapi életét és az önmeghatározásukat. A szépségideálok nem csupán külső megjelenésre, hanem az egész személyiség kifejeződésére is kiterjedtek, és a kultúra számos területét áthatották, beleértve az irodalmat, művészetet és vallást is.
Az ókorban és a reneszánsz korszakban élő személyek szépségének megítélése szubjektív volt, és nagyban függött a korszakon belüli kultúrától, társadalmi értékektől, és az egyes egyének ízlésétől. Azonban néhány történelmi személyiség kiemelkedett szépségével, és a kortársak vagy a művészek gyakran elismerték ezen szépséget. Fontos azonban megjegyezni, hogy a történelmi források nem mindig pontosan tükrözik az egyes személyek megjelenését vagy szépségét, és a korszakok szépségideáljai is változtak.
Kleopátra (Kr. e. 69–30): Az ókori Egyiptom királynője a történelem egyik leghíresebb nője volt. Bár az őszinte leírások hiányoznak, Kleopátra intelligenciája, karizmája és kifinomult megjelenése hozzájárultak hírnevéhez.
Alkibiadész (Kr. e. 450–404): Az ókori görög politikus és katonavezér kiemelkedett a szépségével. Sok kortársa és történetíró dicsérte vonzó megjelenését.
Középkor:
A középkori szépségideál jelentősen eltért az ókori és a reneszánsz korszakoktól. A középkor a 5. és 15. század közötti időszakot foglalja magában, és a kereszténységnek és feudális rendszernek a meghatározó korszaka volt. A középkori szépségideál a keresztény erkölcs, a társadalmi státusz és a divat alapján alakult ki. Íme néhány jellegzetessége:
A középkorban a keresztény vallásnak kiemelt szerepe volt a mindennapi életben, és ez befolyásolta a szépségideált is. A tisztaság és az erény fontos volt, és a keresztény nőknek visszafogottnak, tiszteletreméltónak és erényesnek kellett látszaniuk.
A középkori szépségideál a dús hajat és a teltebb testalkatot viselt. A keresztény vallásban a jól táplált test az egészséget és a jómódot szimbolizálta. A középkorban a világos bőrszín volt a szépség megtestesülése. A nemesek és az előkelők kerülték a napfényt, hogy bőrük világos és porcelános maradjon. Emellett a ruhaborítás is fontos volt, és a hölgyek hosszú, gyakran szűk és magas nyakú ruhákat viseltek, amelyek eltakarták testüket. A magas homlok szintén a szépségideál része volt. A nők gyakran borotválták vagy húzták vissza a hajukat, hogy kiemeljék a homlokukat, amely a tisztaság és az intelligencia szimbólumává vált.
A középkori nők különféle kiegészítőket használtak a szépségük kihangsúlyozására. A gyakran díszes fátylok, selyemszalagok és ékkövek széles körben elterjedtek voltak. Az ékszerek nem csak a szépséget hangsúlyozták, hanem a társadalmi státuszt is kifejezték.
A kozmetikumok és festékek használata elterjedt volt a középkorban is. A nők gyakran használtak különböző természetes anyagokból készült kozmetikumokat, például arcpíreket és ajakrúzsokat. Azonban a vallásos vonások miatt a túlzott sminkhasználatat időnként elkerülték.
Ezen szépségideálok és divattrendek a középkor változatos szociális rétegeiben és kultúráiban eltértek egymástól. Az időszakot a különféle történelmi események és kulturális mozgalmak is befolyásolták, és a szépségideál is változott a középkori évszázadok során.
A középkori időszakban nehéz egyetlen, mindenki által elismert szépségideált megnevezni, hiszen a szépségfogalmak nagyban függtek a kultúrától, a társadalmi osztálytól és más tényezőktől. Emellett a középkorban nem voltak olyan tömegmédiák vagy más modern eszközök, amelyek egy személy szépségét mindenki elé tárhatták volna.
Azonban egyes történelmi alakokról megmaradt leírások és művészeti alkotások által kaphatunk betekintést a kor szépségideáljába. Egy ilyen személy lehetett Eleonóra, Aquitániai hercegnő és későbbi angol királyné. Eleonóra a 12. században élt, és házasságai révén Anglia és Franciaország királynéja is volt. Eleonóra energikus és intelligens nő volt, és kortársai leírásokban gyakran említik szépségét, amelyet személyiségével is párosítottak.
Azonban hangsúlyozni kell, hogy az egyes szépségideálok értékelése szubjektív volt és változott az idő múlásával, különböző kultúrák és rétegek között. A középkori korban a királyi és nemesi családok tagjai, így Eleonóra is, természetesen az uralkodó elit részei voltak, így szépségük és eleganciájuk a korábbi korokban említett szépségideáloknak felelt meg.
A reneszánsz:
A reneszánsz korszak, mely a 14. és 17. század közötti időszakot öleli fel, az újjászületés és a kultúra virágzásának ideje volt. Ebben az időszakban a szépségideál nagymértékben változott az előző középkori évekhez képest. A reneszánsz szépségideálokat a művészet, irodalom, divat és társadalom egésze alakította ki. Íme néhány kulcsfontosságú vonás a reneszánsz szépségideáljairól:
A reneszánszban a telt, dús idomokkal rendelkező testalkatot értékelték. A hölgyek kerekded idomokat, széles csípőt és gömbölyded hasat tartottak vonzónak. A kövér vagy telt alakok azt jelképezték, hogy a személy jómódú, egészséges és jól táplált. A világos bőrszín az egyik fő szépségideál volt. A fehérítő készítmények és porok elterjedtek voltak, és a nők igyekeztek minél világosabb bőrt elérni. A világos bőrszín a jó egészséget és a nemesi származást jelképezte. Az arányos arcvonások és a magas homlok a reneszánsz szépségideálok fontos elemei voltak. A nők előszeretettel használtak fejfedőket vagy hajviseleteket, amelyek optikailag növelték a homlok területét. A haj szépségére nagy hangsúlyt fektettek. A nők hosszú hajat viseltek, gyakran fonva vagy díszítve különféle ékkövekkel és szalagokkal. A dús és fényes haj a nőiesség és jómód szimbóluma volt. A nők használtak különböző kozmetikumokat, például púdereket, arcpírokat és rúzsokat a bőrük szépítésére és a vonásaik kiemelésére. Alkoholt és cinket is alkalmaztak, hogy a bőr minél világosabb legyen. A reneszánsz divat színes és gazdag volt. A ruhák gyakran voltak hosszúak, bővek, színesek és díszesek. A gazdag selymek, brokátok és bőr kiegészítők kifejezték a jómódot és a stílust.
A szépségideálok nem csupán a külső megjelenésre, hanem a kultúrára és az intellektusra is kiterjedtek. Az oktatott, művelt nők voltak az ideálisak, akik nem csak a fizikai szépség, hanem az intelligencia és műveltség terén is kitűntek. A reneszánsz szépségideálok nagyban befolyásolták a korszak művészetét, beleértve a festészetet és a szobrászatot is. Az értékek, amelyeket a reneszánsz korban a szépségről vallottak, jelentős hatással voltak a későbbi évszázadokra és a mai napig is éreztetik hatásukat a szépségideálok formálásában.
Simonetta Vespucci (1453–1476): Ő volt a reneszánsz egyik ikonikus szépsége. A Firenzében élő nőt a kor művészei, például Sandro Botticelli is megörökítették festményeken.
Lorenzo de' Medici (1449–1492): A Medici család egyik tagja, Lorenzo de' Medici, a "Medicea Venus" becenevet is kapta a vonzó megjelenése miatt. A kortársak szerint kifinomult és vonzó férfi volt.
Ezek a személyiségek csak néhány példa a korszakokban élő emberek közül, akiket a kortársak szépségük miatt kiemeltek. Azonban fontos megérteni, hogy a szépségideál folyamatosan változott az idők során, és a szépség értelmezése egy adott korban igen eltérő lehetett.
A 18. század (1701-1800)
Az évszázad elején a barokk stílus dominált, majd a rococo és a későbbi időszakokban az előkelő és kifinomult neoklasszicizmus is befolyásolta a szépségfogalmakat. Az 18. századi szépségideálokat nagyban meghatározta az udvari életstílus, a divat és az elit kultúra.
A fehér bőr továbbra is kiemelt szépségideál volt az 18. században. A hölgyek igyekeztek elérni a lehető legvilágosabb bőrszínt, ami az egészség, tisztaság és nemesi származás szimbóluma volt. Ehhez gyakran használtak púdert, amely nemcsak a bőr világosítására szolgált, hanem az esetleges hibák és bőrhibák eltüntetésére is. A kerekded, formás testalkatot értékelték e kor szépségideáljában. A korábbi időszakokhoz hasonlóan a telt, dús idomok és a formás mellkas voltak a divatosak. A magas homlok továbbra is divatos volt, és a hölgyek a frizuráikkal vagy díszekkel hangsúlyozták ezt a vonást. A kerek arc is kedvelt volt, és a lágy vonásokat preferálták. A hajdivatban a hosszú és bonyolult frizurák voltak népszerűek. A hajakat gyakran magasra emelték, és különböző díszekkel, szalagokkal és virágokkal díszítették. Előszeretettel viseltek parókát férfiak és nők egyaránt. A divat kiemelkedően díszes volt. A ruhák sokszínűek voltak, gyakran selyemből készültek, és számos csipkével, masnival és más díszítőelemmel voltak ellátva. Az ékszerek is hangsúlyosak voltak, színes kövekkel és gyöngyökkel. A hölgyek továbbra is kozmetikumokat és illatszereket használtak. Az arcra, dekoltázsra és kézre különféle krémeket és kenőcsöket alkalmaztak a bőr szépítésére és ápolására. Az egyes korszakokban az egészség és a szépség közötti kapcsolat erős volt. A gyenge egészséget és a vékonyságot egyesek a finom és kifinomult szépség jelének tartották.
Ezen jellemzők csak általános tendenciák, és a szépségideálok természetesen változhatnak az egyes rétegek, társadalmi csoportok és kultúrák között az 18. század során.
Maria Antonia Josepha Johanna (Marie Antoinette): Az osztrák hercegnő, későbbi francia királyné, Marie Antoinette, az 18. századi divat és szépség egyik ikonja volt. A korabeli művészeti alkotásokon és portrékon látható elegancia és stílus hozzájárultak a kor szépségideáljainak kialakításához.
Madame de Pompadour (Jeanne Antoinette Poisson): A francia udvari udvarhölgy, Madame de Pompadour, a XV. Lajos kedvese és befolyásos tanácsadója volt. A korszakban a magas kultúra, elegancia és finomság jelképe volt, és a szépségét hangsúlyozó divatos frizurái, ruhái és ékszerei révén hozzájárult az 18. századi szépségideálokhoz.
Giacomo Casanova: Az olasz író és kalandor, Casanova, az 18. századi női szépségideálokat azonosította a kor divatos és kifinomult hölgyeivel. Az ő élettörténetének része volt a szépség és vonzerő körül forogó történeteknek.
Joshua Reynolds által festett portrékon szereplő alanyok: Az angol festő, Joshua Reynolds, az 18. századi divat és szépség ikonikus portrékat alkotott olyan hölgyekről, mint Georgiana Cavendish, Devonshire hercegnője és Sarah Siddons, a színésznő. Ezek a portrék nemcsak a szépséget, hanem az eleganciát és stílust is megörökítették.
Fontos megjegyezni, hogy ezek az egyének nem csupán az őket ábrázoló korabeli művek alapján szépek, hanem a kortársak számára is megtestesítették a korszak szépségideáljait és divatját. Azonban minden egyes személyes szépségideálja szubjektív lehetett, és a korszak sok más híres és divatos egyénisége is hozzájárult a szépségideálok kialakításához.
Az art deco:
Az Art Deco a 20. század elején, körülbelül az 1920-as és 1930-as évek között divatos művészeti és dizájnmozgalom volt. A stílus széles körben terjedt, és az építészet, a design, a divat, a művészet és az ékszerészet területén is érvényesült. Az Art Deco szépségideálja a modernitást, a geometriai formákat, a luxust és az előkelőséget tükrözte, miközben a 20. század első felének felfutó gazdaságát és az új technológiákat is megjelenítette.
Az Art Deco szépségideálja a modernizmus jegyében állt. A gazdagság és a luxus kifejezése volt. Drámai és díszes elemek, például arany és ezüst, széles körben elterjedtek voltak az ékszerekben és a divatban, amelyek hangsúlyozták az előkelő és gazdag életstílust. Az Art Deco kultivált szimmetriával és részletgazdagsággal dolgozott. Erős színkontrasztok és világos sötét kombinációk voltak jellemzők. A fekete-fehér kontrasztok, valamint élénk és gazdag színek egyaránt szerepet játszottak a szépségideálban. A női szépségben a frizurák szögletes vonalakkal, rövid hajakkal és karakteres kontúrokkal voltak jellemzőek. A sminkben a hangsúlyos szemek és élénk száj szerepet játszottak.
Josephine Baker: az amerikai táncosnő, énekesnő és színésznő, az Art Deco korszak egyik ikonja volt. Baker stílusa és előadásmódja tökéletesen tükrözte az Art Deco eleganciáját és modernitását. Színes és extravagáns ruhákban, karakteres frizurákkal, valamint expresszív és szimmetrikus mozdulatokkal fejezte ki magát, és ezzel hozzájárult az Art Deco szépségideál népszerűsítéséhez a 20. század elején.
Howard Hughes az Art Deco idején (20. század első felében) élt, és az ő stílusa jól tükrözte az Art Deco divat és design jegyeit. Hughes elegáns öltözködése, szigorúan szabott öltönyei, és a korszakra jellemző, geometrikus formákkal díszített ékszerei kiemelkedtek az előkelő és modern életstílus jelképeként. Hughes életmódja is tükrözte az Art Deco korszak dinamizmusát és luxus iránti vágyát. A repülési iparban elért sikerei, az extravagáns életstílusa és az avantgárd művészetek iránti érdeklődése mind hozzájárultak a szépségideál és elegancia megjelenítéséhez ebben a korszakban. A férfi szépségideálban az ápolt megjelenés, a stílusos öltözködés és a modernitás egyaránt fontos szerepet játszott az Art Deco időszakában.
Cary Grant, az angol származású amerikai színész és filmcsillag. Cary Grant a 20. század közepén, különösen az 1930-as és 1940-es években, az Art Deco korszak egyik stílusikonjává vált. Grant megtestesítette az előkelő, elegáns és modern férfit, és filmjeiben és a nyilvánosság előtt is egyaránt ragyogott a karizmája és megjelenése miatt. Az öltözködése, amely magában foglalta a jól szabott öltönyöket és a klasszikus stílusú ruhákat, illeszkedett az Art Deco stílus geometriai és modern vonalaihoz. Cary Grant magabiztos, magasztos megjelenése és eleganciája megtestesítette a korszak szépségideálját és a férfi divat iránti vágyat.
Jean Harlow, az amerikai színésznő, akit a 20. század közepén, különösen az 1930-as években, az Art Deco stílus korszakában emeltek ki szépségéért és stílusáért. Ő az ezüstvászonon és a divatban is az Art Deco stílus jegyeit hordozta. A platinaszőke hajszín, az erős smink és a hangsúlyos szempillaspirál voltak jellemzői, amelyek az Art Deco korszak extravagáns és modern szépségideálját tükrözték. A filmjeiben és a nyilvánosság előtt egyaránt érvényesített elegáns megjelenése és karizmatikus kisugárzása hozzájárult a korszak női szépségideáljának népszerűsítéséhez.
Természetes krém receptek a történelemből:
Ókori Olívaolajos Arckrém:
Hozzávalók:
30 ml hidegen sajtolt olívaolaj
15 ml kókuszolaj
15 ml méz
Elkészítés:
Melegítsük fel a kókuszolajat, amíg folyékony állapotba kerül. Keverjük össze a kókuszolajat, olívaolajat és mézet egy tálban, amíg egyenletes krémet nem kapunk. Vigyük fel az arckrémet tiszta arcbőrre, és hagyjuk hatni 15-20 percig. Langyos vízzel öblítsük le, majd használjuk naponta az egészséges és hidratált bőrért.
Renészánsz Méz és Tejes Arcmaszk:
Hozzávalók:
30 ml méz
15 ml tej
15 ml rózsavíz
Elkészítés:
Keverjük össze a mézet és tejet egy tálban, amíg sima pasztát nem kapunk. Adagoljuk hozzá a rózsavizet, és keverjük addig, amíg homogén keveréket nem kapunk. Vigyük fel a maszkot az arcra, és hagyjuk rajta 15-20 percig. Langyos vízzel öblítsük le, majd töröljük meg az arcunkat. Használjuk hetente egyszer a bőr felfrissítéséhez.
Art Deco Kókuszolaj, Sheavaj és Argánolaj Hidratáló:
Hozzávalók:
20 ml kókuszolaj
15 ml sheavaj
10 ml argánolaj
10 ml mandulaolaj
5 ml jojobaolaj
Elkészítés:
Melegítsük fel a kókuszolajat és a sheavajat, majd keverjük össze az argánolajjal és a mandulaolajjal egy tálban. Adjuk hozzá a jojobaolajat, majd keverjük alaposan el, amíg homogén keveréket nem kapunk. Hagyjuk kihűlni, majd öntsük át egy zárható tégelybe. Használjuk naponta a bőr rugalmasságának megőrzéséhez és intenzív hidratálásához.
Add comment
Comments